Ha meglesznek vele, Zürich és Bern között a most is félóránként közlekedő InterCity vonatokat csúcsidőben negyedórássá sűrítik.
Ez aztán a követés! Természetesen emellett sebesvonatok, elővárosi és zónázó vonatok teljes palettája is üzemel. Szóval ennél jóval sűrűbb valójában a vonatkövetés. Ezért nem elég rá a két vágány.
De ne azt gondoljuk, hogy végig négyvágányosítják a pályát Svájc fővárosa és legnagyobb városa között! Kiszámolták, hogy a célt el lehet érni, ha csak az Aarau–Olten szakaszon épül ki négy vágány, beleértve egy háromkilométeres alagút létesítését. A kb. 13 km-s szakasz megépítése így is közel 800 millió frankba fáj.
Összesen 5,4 milliárd frankot költenek a lehető 'legokosabb' hálózat elérésére, csak a ZEB-program keretében (magyarítása egyszerűen: "vasúti infrastruktúra jövőbeni kiépítése", a Bahn 2000 program folytatása).
Személyes kitérő:
Amikor olykor svájci őshazámban megfordulok, természetesen én is leginkább közösségi módon közlekedem. Már több, mint 10 éve, hogy utoljára Zürich és Bern között álltam autópályán – igen, többnyire álltunk az unokatesómmal valahol a vidék kellős közepén, közben nagy nehezen haladtunk, dugóról-dugóra. Teljesen el voltam képedve: még mindig annyi autó, holott gyakorlatilag a világ legjobb közlekedése áll rendelkezésre?
Most sem értem teljesen, val'szeg még most is elég sok az autó Svájcban, szóval a legtöbb szempont szerint túl sok. Pár éve azt olvastam, Genf kantonban több az autó az embernél. A jóléttel lehet összefüggésben, megengedhetik maguknak, hogy sokat utazzanak, a kényelem mellett sokan szinte állandóan úton vannak. Emberi gyarlóság, hogy sokan még mindig (hatalmas dugók, környezetszennyezés ellenére) az autó fétisnek hódolnak, egyszerűen mert megengedhetik maguknak, illetve mert a saját tulajdonú autóval kapcsán még mindig elhiszik a szabadság mitoszát.
Nálunk Magyarszágon a nagy többség nem engedheti meg magának a luxust. Mi inkább muszájból közlekedünk, hol vonattal, hol éppen autóval, mert ennyire pocsék a szolgáltatás: lehetetlen menetrend, gyengék csatlakozások, busz-vonat nincs egymásra hangolva, nem megfelelően karbantartott járművek (tisztelet a Stadler kivételének). Biztos vagyok benne: ha nálunk elsőbbséggé teszik az "integrált ütemes menetrend" országos kiépítését, ha az autópályák további forszírozása helyett végre vidéken is a vasutat fejlesztik a közösségi kínálat gerinceként, akkor jelentős mértékben esik vissza a fenntartott autók száma és az autóval megtett kilométer. Nem engedhetjük meg magunknak a párhuzam luxusát. Nem az állítólag párhuzamos busz és vasútra gondolok, mert sok helyütt mindkettőre van szükség, felváltva illetve összehangoltan más-más útvonalon. Hanem ha lesz országos integrált menetrendünk és olyan bérlet, ami vonatra és buszra, városi és helyközi közlekedésre is érvényes, akkor meg van oldva a fél életem és nincs szükség saját autómra. Esetleg autómegosztó klubba lépek be, hogy szükség esetén legyen azért a célnak megfelelő járgány.
