Hollán Ernő szabadságharcos, szombathelyi mérnök-politikus alapvetőt alkotott a magyar vasút háza táján. Az idősödő Széchenyi már felfigyelt gróf Mikó miniszter leendő államtitkárára és barátságába fogadta. „Olcsó vasútjával” Hollán lerakta térségi hálózataink, az egykori HÉV-vonalak alapját.

Kezdve az Arad-Körösvölgyi Vasúttal hamarosan tizezernyi kilométer helyi érdekű vasút hálózta be a Kárpát-medencét nem kis erőfeszítések árán. Hollán az emberi test vérkeringésével hasonlította össze a vasúthálózatokat: a fővonalakhoz csatlakozva „sorakoznak azután a mellékpályák, melyek a forgalom természetes irányában ... éltető erek gyanánt ... a kiviteli forgalom főfolyamába ömlenek.”

Amikor az Aradtól keletre tervezett első olcsó vasút építési költségét közölték, nem akarták elhinni: szakmai körökben csalást emlegettek. De a vasútvonal tényleg megépült a tervezett összegért (szemben megannyi vasúti projekttel), kilométeres ára az eddigi értékek kb. tizenvalahány százalékánál megállt. Az olcsó vasút 3 fő feltétele:

1. Építkezésében érdekeltté kell tenni a helyi tényezőket.
2. Az alacsonyabb követelményeknek köszönhetően a fővonali felújításból származó anyagokat (vissznyereményt) fel lehet használni. [Ezt illetően tisztázásra vár, hogy az elsődleges források alátámasztják-e a hivatkozott tanulmányt, vagy a századforduló körül épülő HÉV-pályákba csak új anyagok kerültek beépítésre - lásd hozzászólások. Természetesen új anyagokkal is nagyságrendekkel olcsóbb a vasút építése és fenntartása mellékvonali műszaki tartalom és egyszerűsített forgalmi rend mellett.]
3. Helyi szervezet / döntési szintek: a vasút igazgatását „rendesen oly részvényesekre bízták, kik a vonal közelében laknak, kik ennélfogva az egész ügyvezetést közvetlen szem előtt tarthatják”.

Hollán jelmondata: „Domestice építeni s domestice kezelni!”

(Másodlagos forrás: Majdán János "Modernizáció – vasút – társadalom" című tanulmánykötete. Eötvös József Főiskolai Kiadó Baja, 2010,  "A helyiérdekű vasutak kiépülése a Felvidéken" c. tanulmány, először megjelent: Frisnyák Sándor (szerk.) A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 1998.)

Ui.
Sokatmondóak Hollán írásos műveinek címei:
Das künftige Eisenbahn-System für Ungarn und Siebenbürgen in seinen Beziehungen zum Welthandel und den inneren Verkehr (1858 - Leendő vasúti rendszer Magyarország és Erdély számára a világkereskedelemhez és a belső [monarchiás] forgalomhoz fűződő viszonyaiban)
Magyarország forgalmi szükségletei s a vasutügyek ujabb kifejlődése (1864)
Az olcsó vasutakról (1865)

Címkék: mellékvonalak közlekedéspolitika Magyarország HÉV Hollán Ernő helyiérdekű vasutak

A bejegyzés trackback címe:

http://tourhongrie.blog.hu/api/trackback/id/tr535550441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

VT22 2013.10.08. 02:08:58

"Az alacsonyabb követelményeknek köszönhetően a fővonali felújításból származó anyagokat (vissznyereményt) fel lehet használni."

Nem hallottam róla, hogy történt volna valahol ilyen abban a korban. A HÉV-ek mindig olcsóbb-gyengébb, de új sínanyagból épültek. A költségcsökkenés a kisajátítás részleges elmaradása, és az egyszerűbb földmunkákkal járó nyomvonalvezetés következménye.

Egy példát tudok mondani: Fele részben használt sínekből épült a Lakitelek-Kunszentmárton vonal, csak az már más korszak.

újember · http://vasut.kTeam.hu 2013.10.08. 05:08:41

Meg fogom nézni egyrészt Hollán könyvét a MÁV-Dokban, másrészt a vasúttörténészeket kérdezem. Két dolog biztos:
- Majdán János úgy foglalja össze Hollán-féle elmélet gyakorlatba ültetését, hogy "mivel a szerelvények nem mentek gyorsan a helyiérdekú vasutakon, ezért a fővonalakon használt, de ott lecserélt síneket rakták le a mellékvonalakon." Elsődleges forrást itt nem idéz alátámasztásul.
- A vissznyeremény szélesebb körű, tervszerű felhasználása most lehetene a megoldás jelentős része.
Azért csodálkoznék, ha 20. századi lenne az első gyakorlati példa, hiszen van benne logika és a HÉV-törvény alkotásakor már akadt bőven csereérett felépítmény, bár ha jól gondolom, a legkorábbi sínanyag annak elavult profilja és gyengébb acélminősége miatt akkor sem volt alkalmas ilyen jellegű újrahasznosításra.