Jövőre a lengyeleken a sor? Az államvasút megszabadulna kiritkított vasútvonalaitól. Magyarországon is jöhet a végóra sok vonal számára, hamarabb, mint szeretnénk. Ha irányt nem váltunk és előnyt nem kovácsolunk abból, amit sokan hátránynak vélnek.

Amit Széchenyi megálmodott, Mikó és Baross miniszterek idején kiteljesedett, az első világháborúra Európa egyik leghatékonyabb regionális vasúthálózatává nőtte ki magát. A 20. század csapásait is "úgy-ahogy" túlélte az utódállamokban. Napjainkban csak nyűg a vasút és a kisemberek világától idegen vezetők számára. Pedig jövőnk egyik záloga lehetnek az aránylag sűrű térségi vasúthálózatok, válságok és szűkülő erőforrások idején. De csak akkor, ha rendeltetésük szerint a kor színvonalán, a jelenleginél hatékonyabban üzemeltetni tudjuk. Azokat a vonalakat is, melyeket évtizedekig mellőzték; csak lassan romlanak maguk elé, mert sem a nagy MÁV vezetése, sem a politika lát bennük fantáziát, a helybeliek meg lassan már csak a jelenlegi csúfos állapotot ismerik. Így semmi értelme, gondolhatják egyre többen – Lengyelországban is.

Megválna a 19.000 kilométernyi vasúthálózat mintegy 10 százalékától a lengyel államvasút pályavasúti társasága (PLK). A fenyegetett 90 vonalszakasz teljes hossza mintegy 2000 kilométer. Döntően olyan vonalakról van szó, ahol korábban fokozatosan ritkították a menetrendet. Ebből 56 vonal esetében "véglegesnek" nevezik azt a döntést, hogy jövőtől megszüntetik ott a pályavasúti kiszolgálást. A maradék 34 vonalszakasz "további vizsgálatok tárgyát" képez.

A lengyelek is beárazták a remélt megtakarítást: forintosítva évente 4,2-5,6 milliárd.
(A RailBusiness 13-09 híre nyomán
Magyar rövidhír a témában)

Ellentétben a  magyarországi "rokon" számításokkal, a közvetlen megtakarítás mértéke akár reális lehet, amennyiben a hír értelmében a pályák fenntartását abbahagyják. Magyarországon nem így történt: a pályavasút ha nem is nagy lelkesedéssel, de minimálisan továbbra karban tartja a "szünetelő" pályákat, valamint fenntartja az alibi-szolgáltatást is az "optimálizált menetrenddel" dicsekvő vonalakon. Az ilyen intézkedések leginkább "virtuális" (rövidtávú költségvetési) megtakarítást tesznek lehetővé. Mivel a tényleges költségcsökkenés minimális volt és bevételkieséssel, többletköltséggel, külső költségekkel is számolni kellene, nálunk inkább ráfizetésesek lehettek ezek a döntések már középtávon.

Két égetően fontos kérdéskör fennmarad:
1. Ha tényleg felszámolják a vonalakat, hova könyvelik a lengyelek a tetemes rekultivációs költségeket? Hacsak nem otthagyják őket szétlopni, vagy tehertételnek a következő nemzedékre? Ez a szomorú tétel mondjuk legalább csak 1x merülne fel... DE
2. Tényleg helyes döntés születik-e az 56 plusz egynéhány lengyel vonal esetében?
a) Megnézték-e egyénileg minden egyes vonal potenciálját? Normális szolgáltatás, netalán fejlesztés esetén hogyan töltené be rendeltetését?
b) Figyelembe veszik-e az összefüggéseket? Milyen hálózati szerepe van (lehetne) a megszűnő vonalnak? Utasai hogyan fogják megközelíteni a fővonalakon levő úticélokat? Lehet, hogy az árut mindjárt kamionok viszik a teljes útvonalon, ha vasúton már nem juthat célba?
c) Tekintettel vannak-e a vasútfelszámolás összes következményére, a változás ökológiai, szociális, területfejlesztési, nemzetgazdasági következményeire?
d) Biztos, hogy nem hasznosítható az érintett szakasz vojvodsági kezelésben, illetve pályáztatás vagy alternatív hasznosítás által?

Persze többnyire olyan vonalakról van szó, melyek már évek óta "leszalámizva" lettek, talán számottevő teherforgalom sem maradt fenn rajtuk. De ha ránézünk a lengyel térképre, ismerve a gazdasági-történelmi helyzetet: nem ritkítani kellene a hálóztatot, hanem inkább ki kellene egészíteni ott, ahol nagy hézagok maradtak fenn és hosszú távban megtérülne a befektetés. Észak-dél irányában is és kivált a határvidéken illene megvizsgálni:  tekintettel a határon áthaladó közlekedési áramlatokra, hogyan kell Szlovákia és Magyarország irányába is teljessé tenni a lengyel vasúthálózatot? Jelenleg csak Németország és Csehország felé van némi szolgáltatás- és infrastruktúra-fejlesztés.

Elvégre lengyel nyelvre is lefordították néhány éve a Város, vidék, vasút kiadványt. Abban több német vonal történetét megismerjük, melyet sikerült, visszahozni a lét-nemlét határától és azóta sikeresen helytáll a vasút azokon a vidékeken. (Magyarul a második kötet, első kötet, lengyelül, más nyelveken)

MAGYARORSZÁG ÚJRA ÉRINTETT LEHET NEMSOKÁ! Itt van 28 szünetelő vonalunk, számos gyengélkedő térségi vasút mellett, jórészt brutálisan kiritkított menetrenddel. Ugyanolyanok, mint amelyeket a lengyelek bezárnak, ha minden igaz.
Ezért néhány válasz és információ a fenti kérdésekhez.

Címkék: szlovákia vasút járatritkítás vasúthálózat közlekedéspolitika szüneteltetés szünetelő vasútvonalak regionális vasútvonal Magyarország Lengyelország Széchenyi István Baross Gábor térségi vasútközlekedés Mikó Imre rekultivációs költség vasútfelszámolás

A bejegyzés trackback címe:

https://tourhongrie.blog.hu/api/trackback/id/tr195101966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.