A vonal Tiszalöktől nyugatra eső kétharmadán álltak le a motorvonatok a 2009-es menetrendváltással. Aránylag kevesen tiltakoztak a döntés ellen, de ha nem is látványosan, sokan sajnálták és helytelenítették a vonatok leállítását. A Tiszával párhuzamosan kanyargó alföldi pálya több községet és várost fűzött fel, ám a három-öt pár vonat ennek ellenére nem túl magas kihasználtsággal ingázott: az átszállási kényszer (csak egy pár vonat érte el Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeszékhelyét, a többiről két átszállás kellett ehhez) és a hosszú menetidő elriasztotta az utasokat. Minden bizonnyal a M3-as megépülése sem javított a vasút versenyképességén. Közelebbről nézve viszont a helyzet árnyaltabb, mint ami távolról, az eljutási idők ismeretében tűnhet. Bizonyos napszakokban, viszonylatokon jó kihasználtsággal közlekedtek a motorvonatok. Ez a körülmény mélyebb vizsgálatra, a vonal és az egész térségi közlekedés újragondolására készteti a közlekedésbarátot, a lelkiismeretes szakembert. Ennek első jeleként Tiszacsegén kezdeményezik a Karcag-Tiszafüred járatok a kisvárosig történő meghosszabbítását egy összetett területfejlesztési javaslat részeként. A vonal teljes hosszán jelenleg nincs sok esély az újraindításra, viszont komplex vizsgálatok, igényfelmérések után, a térségi közlekedés megfontolt átszervezése, versenyképessé tétele által a teljes Tisza-menti vasútvonalnak is lehet jövője.