A ráckevei HÉV mögött láncba vert aktivisták az építőipar új üdvöskéjének bejáratánál

Mi köze egy építőcégnek a vasút helyzetéhez?
Mint ismeretes, vitatott körülmények között több, mint 150 Mrd értékű közbeszerzésű projektet nyert a kipellengérezett társaság, valami ötmilliárdnyi osztalékot pedig a tulajdonosi háttér.
Ezek közül a vasútépítés teszi ki messze a legnagyobb részt - döntően a 100. vonal korridorprojektje.
http://hvg.hu/kkv/20120612_kozgep_vasut

Ez rossz fényt vetít a leginkább környezetkímélő, energiahatékony közlekedési eszközre is. A MÁV vergődésével, urambátyám világával együtt.

Közös szegénységi bizonyítványnak tartom, hogy a jelenleginél nem tudunk többet kezdeni az örökölt vasúthálózattal, kivált a térségi (volt HÉV) vonalakkal.
Hiába fanyalognánk, hogy a (feltételezett) extraprofitból, vagy X autópálya-kilométerből a mellékvonali hálózaton elfogadható körülményeket lehetne teremteni. Nem ott tartunk, mert még mindig nem haladunk megfelelő elsőbbségek mentén. Az előző évekről ne is beszéljünk. Ezért édeskevés a kellően előkészített projekt (regionális közlekedésben közel nulla!!), égető szakemberhiánnyal küzd a vasútépítés. Alighanem a rendelkezésre álló pénzeket nem lehetett volna felhasználni, ha nem erőltetik a több sebből vérző 100-as fővonali projektet (jóval sürgetőbb feladatok lennének a rosszabb állapotú pályákon, drágán újul meg, viszonylag sok felesleges munkát végeznek...)

Szerény véleményem szerint, ha nem tudjuk értelmesen elkölteni, inkább vissza kellett volna adni a pénz egy részét. De nem én voltam döntési helyzetben, szerencsére, nem irigylem a döntéshozókat.

A kérdés sokkal inkább, hogyan tovább? Az erkölcsi és vagyoni károkat miképpen lehet mérsékelni?

A fő-fő kérdéskör: hogyan tehetünk rendet a vasút háza táján, hogyan motiváljuk a munkatársakat, a leendő utasokat? Hogyan, miképpen mentsük meg a vidéki vasúthálózatokat az enyészettől annak érdekében, hogy a vasút előnyei által kedvezőbb helyzetbe kerülhessünk több tekintetben?