Növekvő utaslétszám és bevétel a MÁV-START-nál

Ezt aránylag jól megúsztuk... Az áprilisi járatritkítás mélyütést jelentett a vidéki közlekedésnek, országosan mégsem tört meg teljesen a pozitív trend. Nemzetközileg is jóval többen választották a vasutat.

Attól tartottunk, hogy ennél markánsabb törést eredményez a szolgáltatás radikális és esztelen csökkentése a vidéki vasúthálózat kárára. Például egyáltalán nem lesz növekedés a vasútnak kedvező gazdasági kényszerű hatások ellenére. Ha megbízható a statisztika, jelen állás szerint "csak" a tavalyi növekedés több, mint a felével csökkent 2012 első félévében (+800 ezer utazás szemben az évi +3,5 millióval). Tehát megtorpant a növekedés, de még így is lényegesen több az utas, mint 2011 első félévében, ami adott körülményekhez képest szép eredmény. Inkább ne legyen igazunk és a fejlemény kedvezzen a vasútnak és az embereknek. Ezzel együtt fél szemen nevetünk, fél szemen sírunk:

– Részletes, hónapokra, vonalakra, térségekre terjedő elemzést kellene látni ahhoz, hogy a járatritkítás hatását illetően képbe kerüljünk. Hol tapasztaltak növekedést, hol visszaesést, hol stagnálást? (Vö.: Az ütemes menetrend bevezetésekor az érintett vonalakon markáns növekedés volt tapasztalható, de országosan visszaesett az utaslétszám.)

Kérdés...
+ Mennyivel több lenne a menetjegy bevétel, ha érdemben átalakították volna, igazságosabbá tették volna a kedvezményrendszert?
+ Mennyivel nagyobb lehetne a növekedés, ha ritkítás helyett a kínálatot szakmai és közgazdasági szempontok szerint bővítik?
Például ha lenne megfelelő kínálat, talán nem csak Ausztria, Zürich és Erdély irányába lenne kimagasló növekedés, de Felvidékre is vonattal utaznánk. Vagy mihozzánk a szlovák fürdőzők, bevásárló turisták. Jelenleg viszont nincs mivel utazni! Mindössze két viszonylaton napi 6 vonatpár közlekedik két EU tagország között.

Hasonlót mondhatunk jobb sorsra érdemes vasútvonalainkra, ahol szünetel a közlekedés, vagy ahol alig maradt vonat és kísérlet sem történik a vonat- és buszjáratok értelmes egymásra hangolására. Jól időzített szolgáltatásfejlesztés helyett önsorsrontó látszatcselekvés. Hiába várnánk növekedést ott, ahol nincs, mivel közlekedni.