A térségi vasutak továbbra a leginkább elhanyagolt, és pont ezért immár a legnagyobb potenciállal bíró közlekedési szegmens. E potenciál kiaknázásához csak egy út vezet: a hanyatlás megfordítása és szigorú szakmai megalapozás mellett egy olyan racionális, "fapados" korszerűsítés, mely legjobb hagyományainkból indul ki és legfőképpen az érdekeltek szükségletének életszerű kielégítésére irányul. Hogyan érhetjük el az ehhez szükséges szakmai-közéleti, közlekedéspolitikai fordulót?

Miskolci jelkép a hazai vasút állapotára: a MÁV kolónia szemetes, elhanyagolt része mögött lapul a Tiszai pályaudvar legjobb hagyományainkat képviselő épülete, mely példás felújítása révén a gondos gazdálkodás jelképe is lehetne (leszámítva például azt, hogy a Resti ellehetetlenítése miatt nem lehet melegételt kapni a nagyvárosi pályaudvaron és környékén). Innen is indulnak elhanyagolt, "leszalámizott" térségi vonalak! A mellőzött regionális közlekedésen belül a vidéki elővárosi vasútközlekedés külön figyelmet érdemelne. Ennek emblematikus, intő példája Miskolcon a Gömöri pályaudvar, ekörül már léteznek fejlesztési tervek...

Hihetetlenül nehéz szülés az idei első bejegyzés. Nem csak "Gut Ding braucht Weile" (a jó dolgok időbe kerülnek, lassan érnek). Sokkal inkább az én jellemhibám a ludas: nehezen szánom rá magamat, nehezen döntök, nem merek, nem tartom magamat elég felkészültnek.... Túlságosan attól tartok, hogy a várható eredmény nem üti meg saját belső mércémet, ezért inkább semmit sem teszek. Viszont ha tényleg elindul a meló vagy a csata és a felállás is megfelelő, tudok azért helyt állni. Addig sem tétlenkedtem, de az informálódás és a hírek, tények bensőséges megosztása (pl. facebook, G+ útján) inkább pótcselekvés mint célravezető megoldás, jelen állás szerint. Ezzel nem kívánom lebecsülni a lelkes olvasókat és küzdőtársakat, de tavaly nem tudtuk igazán kiszélesíteni kezdeményezésünk szakmabeli és tömegbázisát, sőt, jó néhányan belefáradtak a pangásba és a vasútügy felemás helyzetébe, még jobban fásultak el, hiába voltak örvendetes fejleményék is a nagy egészben.

Mint néhányan tudják, ősz óta a magánélet is rábírt a vasutak elhanyagolására. Nyilvánvaló, hogy ha nem törődöm magammal is többet - legalább a közéleti tevékenységgel párhuzamosan - elmegy fölöttem az idő és ennek aztán mi értelme? Kicsit olyan, mint késő kamaszkori válságom idején, amikor a gimnázium utolsó félévi bizonyítványomban hét elégtelen díszelgett: "ezért bajlódtam bő évtizedet a tanulással, hogy minden hiába legyen, csak mert időközben 'megbokrosodtam'?" Éppen csak csupasz életemet 'nyertem vissza' saját hülyeségemtől, fogalmam sem volt, mit szeretnék, de a teljes lemaradást, azt biztos nem. Az egyházi iskola hozzáállásának köszönhetően sikerült a mutatvány. Most is, ha nem teszem ezt a néhány határozott lépést privát dolgaim rendezésére, s ha időben nem jelentkezik vissza a legfőbb motiváció, ami Magyarországra is "űzött": mi értelme lenne a mögöttem levő négy évtizednek? Ha már ennyit bírtam aktívan várni...

Nem azt mondom, abba hagyom a vasutazást, ellenkezőleg! Jelen pillanatban mind a magánélet, mind a vasutak tekintetében kész tanácstalan vagyok, de nem állok meg. A holtpont nem tarthat sokáig. Most előbbi volt előtérben, remélem, mindkettő párhuzamosan érvényesülhet. A megkezdett munkát nem lehet cserben hagyni. Remélem, ebben egyet tudunk érteni, mert nem személyes hobbimról, hanem egy nemzedék feladatáról van szó lényegében... Dédapáink, apáink hagyatékával mit tudunk kezdeni? Hogyan alakítsuk azt saját képünkre? Legjobb hagyományunk... szépemlékű felmenőink (de akár a közelmúltban nyugdíjba vonult, vagy immár örök vadászmezőkre elköltözöttek) szelleme milyen jellegű korszerűsítést parancsol az utasok és a nemzetgazdaság érdekében?

Szóval nem kétséges, hogy folytatom. Azt is jól tudom, hatékonyabban, szervezettebben kell hozzáállni. Csak arról halovány gőzöm sincs, hogy az elmúlt időszakhoz képest min változtassunk, elsőre és mindenkor milyen lépéseket tegyünk céljaink éredkében? Csupasz kézzel, pénz-paripa nélkül nem megyünk semmire. Az emelőhatásban bízhatunk, az újítás meggyőző erejében egy szakmai-realista, romlott kompromisszumoktól messzemenően mentes megközelítésben. Hol bújik az emelővas és hol az a pont, ahova azt le kell tenni és működtetni? Rajtam kívül kik állnak majd résben, hogy megfelelő pillanatban megrántsuk? Hisz' még akkor is, ha előkerül a vas és megérkezik a pillanat, egy-két ember kevésnek bizonyulhat. Tehát hogyan érjük el a megfelelő képességű összefogást, hogyan készüljünk fel, miképpen kerüljünk helyzetbe, hogy megfelelő időben éljünk a lehetőségekkel?

"A kép (gép) illusztráció": dízeles erőművészünk emlék a szovjet korszakra, miközben a háboru után a fejlett magyar járműgyártás évekig ingyen kielégíthette a Nagy Testvér jármű szükségletének egy jókora szeletét. Kissé homályos... Az új kerékpárút már megvan, Nagy Nemzeti Stratégia születik... a pálya lépésben történő haladásra még megfelel... Konkrét vízió például az ózdi vonal vasúthoz méltó hasznosítására, vagy a határátmenetek visszaállítására még hibádzik. Ezek a dolgok jellemzően nem a helyi vasúti vezetőkön, szakembereken múlnak

A kérdésfeltevésnél nem futja most többre. Bízom a megvilágosodásban és a magam részéről alábbi lépéseket kívánom tenni elmaradásaim lefaragása reményében:

- Ebben a blogban egy bejegyzés erejéig a nagyprojektek, magassebesség tárgyában szeretnék néhány kérdést firtatni. Ezután vonalanként, vonalcsoportonként vegyük át újra a térségi hálózatok helyzetét és potenciálját, a 4. VTour eredményeit is felhasználva, amit az előzetes megbeszélés szerint Zoli a RegionalBahn-tól felhasználna (tovább gondolná);
- Abaúj-Hegyköz-Bodrogköz térségére közlekedési koncepció kidolgozása a helyi ETT-k részére/felkérésére
- A honlapot frissíteni kell, végre átállva az új grafikai, tartalomszervező felületet;
- Vannak média lehetőségek, amivel élni kellene (Szabad Föld, ZemplénTV, netán Vitalap... más? melyik csatornák segítségével / hogyan léphetünk még inkább a közvélemény elé?)
- Ismét beszélni kell sok mindenkivel, a vélt vagy valóban hatalmasakkal (döntéshozókkal) is, hogy most mi a pálya a térségi hálózatok és az érdemi integráció körül, s miképpen lépjünk egyről kettőre?
- Közlekedési Stratégia: magukat az NKS dokumentumokat és a társadalmi egyeztetésről született, ezerötszáz kérdéses PDF-et át kellene tanulmányozni csoportosan: egyfelől a tisztánlátás és megalapozott munka, álláspont érdekében, másrészt arról lesz szó ezek után, hogy a megfelelő időben felkészülten, hatékonyan lobbizzunk a helyes elsőbbségek és az NKS-be foglalt szakmailag megalapozott iránymutatás lehető legteljeskörűbb gyakorlatba ültetése érdekében a mindenkori költségvetési lehetőségeket kiaknázva.
- Van néhány releváns dolgozat és anyag nálam, amit részben át kell tanulmányoznom, részben visszajelzéseket is adni.

- "Mellesleg", látókörömbe került egy másik - eddigi története során vasútmentes, eléggé dinamikusan fejlődő ország egyenlőre ezerötszáz kilométernyi vasútfejlesztési projektje ;-) A magyarországnyi ország(rész) történetesen átfedésben van a magánélettel, az egyik tervezett fővonal pl. összekötné kedvesem szülőfaluját jelenlegi lakhelyével.

Mind ezzel lehetőségeimhez képest fogok haladni. A felvilágosodás vagy aktualitás (valóság) akármikor felülbírálhatja elsőbbségeim. Pontszerű segítséget bármilyen helyi kezdeményezésnek szívesen adok és továbbra várom (kérem, remélem), hogy a mindenkori híreket, információkat legyetek szívesek eljuttatni --> sok helyi, egyetlen országos térségi vasútügy!
Akinek van (rész)válasza, ötlete fenti kérdéskört illetően, ne habozzon... Annál inkább, ha a megvalósítás körül tud segíteni.... ha reális kitörési lehetőségről lenne szó és nem csak arról, amit évek óta jól tudunk.