Nincs sok értelme, ha a a regionális vasútközlekedésben a június 6-i agyrém helyett a "rendes" menetrend szerinti közlekedést állítják helyre. Vissza mindent, amit elvettek! Fokozatosan, ésszerűen persze - az igazi cél a fenntartható, életképes hálózat megteremtése, nem a 2007-es vagy bármilyen múltbeli állapot visszaállítása. Időszerűbb, mint valaha a térségi hálózatok fejlesztése, van itt fantázia.

Tehát visszakoznak, de rossz szokás szerint: 35 lecsupaszított vonal közül egyelőre 10 vonal "járványügyi menetrendjét" visszavonják, engedélyezve ... valószínűleg az elvileg érvényben levő menetrend szerinti közlekedést. Adott esetben tehát a 2012-es ritkítás szerinti két vonatpár, vagy ennél valamivel több fog közlekedni - ami szinte egyetlen esetben sem jelent normális (elvárható, hatékony) szolgáltatást. A többi 25 vonalon marad a pótlóbusz, vagy a Nagy Büdös Semmi ... ahogyan 2010-ben is a bezárt vonalak többsége sötétben, hidegben rekedt.

Nincs ebben meglepetés, pont erre láttam a legnagyobb esélyt. Viszont sehogy sem elfogadható már ez az eljárás: drasztikus érvágás után nagy kegyesen visszaadnak valamit, hogy ennél inkább ki lehessen nyírni kb. az előre kigondolt számú vonalat.

A 100+ éve létesült vasútvonalaink második évszázada milyen lesz (ha lesz ... de miért ne lenne)?

Elfogadhatatlan főleg azért, mert a jelenlegi vagy múltbeli állapot nem vezet sehova, és vészesen közel vagyunk már a Falhoz (sírgödörhöz). Ragaszkodjunk ahhoz, hogy lépjenek a térségi hálózatok korszerűsítése érdekében. Nem tűrhetjük, hogy mindennemű jövőkép nélkül faképnél hagyjanak.
Ezen belül természetesen igaz, hogy egyfelől a legújabb 10-es "reaktiválási listából" fájóan hiányzik néhány, aránylag forgalmas (vagy kimagasló potenciállal bíró) vonal. Másfelől vannak olyan (szünetelő vagy épp-még-kiszolgált-egyvonatos) vonalak is, ahol a jelenlegi feltételek alapján nincs értelme helyreállítani a menetrend szerinti szolgáltatást. De most semmiképp ne kezdjünk, további 1-2 vonalért alkudozni. "Mindent vagy semmit" elvén el kell érni: nulladik lépésként hosszabbítsák a kvázi bezárási moratóriumot; látatlanul, az eddigi politikai póker módján nem szabad, egyetlen vonal bezárásába belemenni.

1. Vissza az érvényben levő menetrendet.

2. Haladéktalanul egy olyan politikai döntést hozzanak, hogy elvárjuk a MÁV-START-tól és lehetővé is tesszük (megrendelések formájában), hogy a meglevő erőforrások alapján a lehető leghatékonyabb szolgáltatást vezessék be. Ennek tapasztalatait a továbbiakban figyelembe kell venni; szabályozási-pénzügyi részleteit az ősz folyamán rögzíteni kell, hogy az éves menetrend váltástól érvénybe léphessen a sűrített, javított szolgáltatás. De már iskolakezdésre jöjjenek az első javítások, ahogyan a jelenlegi szabályozás adta mozgástérből kitelik.

3. Fejlesztési-korszerűsítési program és közlekedési integráció keretében lehet szó (legtöbbször ideiglenes) vonalbezárásokról is, a hangsúly az optimális szolgáltatás nyújtásán legyen és a meglevő hálózatok értelmes fejlesztésén egy józan, hatékony vidékfejlesztési politika részeként.

Legjobb mindenkinek a rendszeres, összehangolt busz- és vonatközlekedés (integrált ütemes menetrend). Ez közel olyan rugalmas lesz, mint a magánautó. Az életet úgy kell hozzászabni az ütemes menetrendhez, ahogyan ez a piac a vonat űrszelvényéhez igazodik. Persze ezt előre illik tisztázni, egyeztetni az érintettekkel (iskolák, üzemek, hivatalok, ingázók, lakósság).

Ennek a koncepciónak része legyen, hogy a nagy MÁV-ból valamilyen formában ki kell szervezni a regionális hálózatokat. A részletes megoldás lehet összetett (állami és magán, központi és térségi szereplők, integrált vasút és pályázat-alapú szerződtetett szolgáltató, közlekedési szövetségek és szövetségen kívüli területek stb.). Összességében legyen célszerű, ésszerű, hatékony ... eredményes, amit teszünk.

Országos ügy van, erről beszélek magam is lassan másfél évtizede. 2020. nyarán hátha megértjük, hogy minden vagy semmi - nincs sok értelme, csupán egyes vonalakért alkudozni, mert ezek hálózatban lehetnek erősek. Egyedül gyengék vagyunk, de ha a teljes vidéki hálózatért kezdünk, síkra szállni, nem tudják olyan könnyen megtörni az egyes helyi ügyeket sem.

Egyelőre annyit mondhatok: néhányan szakemberek vállalkozunk a részletes szakmai program kidolgozására, amit alátámasztottan meg lehet valósítani. Ez lehet a várva-várt közlekedéspolitikai fordulat egyik alapja.