Ténylegesen a gazdaságot élénkítsék az EU-források!
Beliczay Erzsébet cikke azt mondja: szíveskedjék olyan helyre rakni a tömérdek pénzt, ahol tényleg gazdaságélénkítő hatást ki tud fejteni – piacot torzító, jórészt nem gyümölcsöző tőkeinjekciók helyett. A cikk végén sorolja az EU öt stratégiai célját 2020-ra. Nézzük meg ezek mentén, hogyan érintett a közlekedés:
1. Foglalkoztatás: "Biztosítani kell, hogy a 20–64 évesek körében a foglalkoztatottság aránya elérje a 75%-ot."
A hatékony közlekedési rendszerek megléte nagyban elősegíti a munkavállalást. Másrészt ha a teherszállítással megfizettetjük a teljes költséget és párhuzamosan erősítjük, újra változatosabbá tesszük a helyi szerkezeteket, ismét több munka lesz helyben, összességében értelmesebb, nagyobb arányban értékteremtő munkát végezhetünk.
2. Kutatás+Fejlesztés: "Az Európai Unió GDP-jének 3%-át a kutatásba és a fejlesztésbe kell fektetni."
Fel kell értékelni az egyetemi és céges kutatás-fejlesztési tevékenységet, közlekedésszervezés, kombinált logisztika és járműfejlesztés terén. Elő kell segíteni az eredmények gyakorlatba ültetését. Két területet kiemelném:
a) A vasúti teherforgalomban gazdaságosan kiszolgálható távolságokat újszerű logisztikai fejlesztések és lánculatok által le kell csökkenteni. A kocsirakományos és darabárus üzletágakat alapból újra fel kell találni annak érdekében, hogy a vasút újra jelentős szerepet vállalhasson a belföldi fuvarozásban is.
b) Piacképes "fapados" tramtrain rendszer fejlesztése nagytérségünk és más fejlődő országok részére.
3. Éghajlatvédelem és fenntartható energiagazdálkodás:
* Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest (vagy akár 30%-kal, ha adottak az ehhez szükséges feltételek).
* A megújuló energiaforrások arányát 20%-ra kell növelni.
* Az energiahatékonyságot 20%-kal kell javítani.
Lényeges, hogy a közlekedés is hozzájáruljon a célok eléréséhez. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a vasúthálózatot nem csak megtartsuk, hanem nagyságrendekkel hatékonyabban hasznosítsuk.
+ Meg kell fordítani a jelenleg érvényesülő negatív trendet, nem mehet tönkre a vasúthálózat nagy része. Kis számú, valóban szükségtelen elemeket ki lehet iktatni (másokat esetleg átmenetileg, a fejlesztési lehetőség megnyilásáig), de ennél nagyobb mértékben pótolni kell a hiányzó láncszemeket, fel kell számolni a szűk keresztmetszetek. Az optimális vasúthálózatot kialakítása közben fel kell állítani a vasútüzemileg és közgazdaságilag helyes sorrendet, figyelembe véve a teherszállítási potenciálok és a hosszabb távra tervezett menetrend kívánalmait.
+ A vasúthálózat optimális hasznosulásáról integrált személyszállítás és kombinált teherfuvarozás keretében gondoskodni kell.
+ A vasúti vontatási energiamérleget villamosítás és technológiai újítás (visszatáplálás) által javítani kell. Az energiatermelést egyrészt növekvő mértékben megújuló forrásból kell biztosítani. Másrészt meg kell fontolni a vontatási energiaellátás önállósítását amellett, hogy a korszerűsítendő elektromos hálózatok felé az átmenetek biztosítva legyenek. A közlekedési energiarendszerek a jövőbeni "intelligent grid"-típusú, önálló helyi egységeket összeházasító rendszerek egyik alkotó részei lehetnek.
4. Oktatás
* A korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell csökkenteni.
* El kell érni, hogy a 30 és 34 év közötti uniós lakosok legalább 40%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezzen.
Lényeges előfeltétele a továbbtanulásnak a hatékony közlekedési rendszer országos kiépítése, fenntartása.
5. Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen: "Legalább 20 millióval csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek, illetve akik esetében a szegénység és a kirekesztődés reális veszélyt jelent."
A könnyen elérhető, hatékony közösségi közlekedés kitörési esélyeket teremt. Csak általa biztosítható a leszakadó rétegek számára a helyváltoztatáshoz való alkotmányos jog. A teljes elátottságot a 80-as évekre gyakorlatilag elértük, de a közlekedéspolitikai iránymutatás hiánya miatt az alrendszerek nincsenek összehangolva (integrálva) és a korszerűsítés nagyrészt elmaradt, vidéken szinte teljes mértékben. A romló gazdasági és környezeti fenntarthatóság miatt a teljes ellátottság egyre inkább veszélybe kerül. Ha nem változtatunk, akkor a 2012. áprilisi járatritkítás csak a leépülés előíze volt.
Ha viszont érdemben változtatni tudunk, a jobban teljesítő, fenntarthatóbb közlekedési ágazat nagyban hozzá tud járulni a gazdaság élénkesítéséhez és a szociális gondok enyhítéséhez. Az elhanyagolt infrastruktúra helyrehozásához kezdő tőke szükséges, ez valóságos élénkítő fröccs lenne a gazdaságnak (ellentétben a további autópályák létesítése+fenntartása terheivel). Eközben lényeges, hatékonyabbá tenni a rendszert, hogy az önmagát tartsa majd szinten és ne kezdődjön újra a negatív spirál.
