A rédicsi vonalon befelé vonatozva beszélgettem egy kiadósat útitársammal, majd kihasználtam a hajnali magányt, hogy adminnal, blogírással haladjak. Mikor először felnéztem, már Nagykanizsán túl Murakeresztúr, Gyékényes vidékére vitt a pécsi gyors. Ragyogó időnk lesz, a folyóról sűrűn felszálló köd már helyet ad a napsugárnak.

Minden vasúti csomópontban leadom a Város, vidék, vasút című kiadványt német mellékvonalakról. (Ez már a második magyar kiadása. Az előzőnek bizony megvolt a hatása, nem ritkán idézték példáit, de valahogy nem jutott belőle a vasutasoknak, túl sok példány eltűnhetett fiókok mélyén. Ezért úgy döntöttem, hogy fordítójaként fizetés helyett kérjek az újból 200 példányt, amit személyesen elviszek minden csomópontba, ahol minél több vasutas átlapozhatja, jobb esetben ihletetet, reményt meríthet belőle.) Miután Szentlőrincben is hálásan átvették a kiadványt, az öltözőben kapott helyet a 'tábori iroda'. Pestről érkezett Háry Márk utazótársam, kinek szakterülete a vasút szerepe a turizmusban. Együtt beutaztuk a 61-es vonalat Sellyére, ahonnan korábban Bárcsra és 2007-ig Harkányon és Siklóson át Villányba közlekedett mellékvonali személyvonat. Nem sokkal indulás után a tekintélyes új cementgyár iparvágányának építkezéséhez értünk. A pálya állapota kielégítő. Sellyén a forgalmi irodában kiadvány-átadás után élénk eszmecsere alakult a kollégákkal, egyet-mást megtudtunk a helyi viszonyokról, adottságokról, "szünetelő" viszonylatok történelméről. Az Ormánság mélységeibe még nem sikerült behatolnom, viszont kevés jót hallottunk a közösségi közlekedés helyzetéről. Ami félreesik a kevés vasúti vagy buszos gerincjárattól, onnan gyakorlatilag lehetetlen, munkahelyre ingázni.

Szerintem sehol az országban nincsenek szebb megállónevek, mint itt... Királyegyháza-Rigópuszta egyben a leghosszabb nevű megálló, amely mellett elhaladunk a Tour során. A létesítmények viszont ugyanolyan lepusztultak, mint oly sok helyütt. (Egy másik vonalon a kalauznő megosztott egy hiresztelést, egy félig beszakadt állomásépületre mutatva: "a nem létező peron takarításáért valamelyik kft. jó pénzeket vesz fel", hangsúlyozta, hogy nem közvetlen forrásból tudja. Sajnos nem csodálkoznánk, ha valóságtartama lenne a pletykának. Annyi bizonyos, hogy a MÁV-Start által a mellékvonali járatok után fizetett megállási díjak legkisebb részét forgatják az itteni létesítményekre.) Remélem, utólag sikerül az egyik-másik, lepusztultságában is szép megálló fényképét beszúrni a megfelelő helyekre. - Márk szerencsére sűrűn fotózik, én egy olyan pasi vagyok, aki nem tud kétfelé figyelni, na meg tegnap mindjárt sötét is volt, így kevés fényképet csináltam.