Szerencsére nem először járok itt, ezért tudom, mennyi rejtett szépség és érték fogadja a nyitott szívű vendéget az ország e szögletében, a kanyargó Túr és a Szamos völgyében. Most Mátészalka kivételével koromsötét fogadott - no meg a televíziók, helybeli képviselők és vasutasok.
Kétségbeesett hívások Budapestről - a Közlekedési Klub titkárja és útitársa lekésték vonataikat. Szerencsére Márk és Richard már gondolkodtak azon, hogy még tovább jönnek. Nem kellett semmit mondanom, javasolnom, kérdeznem - maguktól tudják, a helyzet mit kíván. A médiának is hozzáértően és érthetően nyilatkozni tudnak vasútüzemről, a közlekedés és turizmus közötti kapcsolatról. Képviselő úr nem teljesen ismeretlenek, mégis Fülöp úr részvétele az akcióban teljesen a véletlen műve volt - jókor járt a polgármesteri hivatalban. Ráadásul egy fideszes kistérségi munkatárs is pont akkor érkezett haza vonaton, így a nyilatkozatok után munkamegbeszélés alakult az állomáson. Végül a klub titkárja is érkezett, akit az utolsó szakaszon csatlakozás híján egy kedves embertárs elvitte autóban Szalkára. Az ott megfogant tervekről megfelelő időben a megfelelő köröket értesítjük.
Szalkán elbúcsúzom mindenkitől, egyedül bevállalom az aznapi "extrém fekvésű" vonatokat, Csengerre és Zajtára utazom az utolsó vonatokon. A csengeri kitérő most a számítógépes ügyek intézésére jó nekem. Fehérgyarmat polgármestere, a körzet országgyűlési képviselője a péntek késő este ellenére vállalja, hogy Zajtára utazzon. Érezhető, hogy nem nagyon szokott vonatozni, viszont kiáll a vasút és térség érdekeiért, jól értesültnek bizonyul vasútügyből, odavágó történelemből. Zajtán viszont a felesége és barátnője fog értünk jönni és abban maradunk, hogy bár vonattal terveztem visszautazni, ennyi kompromisszumotvállalhatok. Így legalább a "buszos pótlás" útvonalát meg fogom ismerni.
Rozsály "megér egy külön misét" - azon kevés települések egyike, ahol az utóbbi években új vasúti megálló létesült. Az önkormányzat a sarkára állt érte és a helybeliek törődnek is vele. (Országosan több száz helyen kellene létesíteni vasúti megállót, a már nem használt megállókat meg kéne szüntetni és "feltételes megállóhelyek" rendszerét bevezetni - a vonat csak lassít-figyel, és ha nem áll senki a megállóban és bent sem nyomják meg a gombot, meg sem állva tovább hajt.) Itt felszáll egy egyetemi hallgató fiatalember, aki az Ifjú Kereszténydemokraták megyei szervező titkárnak bizonyult, ő biztosította a továbbiakban a fényképes dokumentálást. Már útközben a kalauz, a honatya régi ismerőseként készségesen, ám csak négyszemközti alapon nyilatkozott, a fényképezést biztonság kedvéért kerülte. A végállomáson beavatott a helyi vasútüzem titkaiba, a vonatszemélyzet hogyan kezeli a nem éppen újdonsült, de megbízhatóan üzemelő biztonsági berendezéseket.
Szatmárnémeti felől egyelőre csak Fehérgyarmatig épült itt a vasút, majd összekötve Mátészalkával sokáig fővonalként funkcionált, Zajtáig közlekedtek a pesti gyorsok. A vonal üzemi feldarabolása és a menetidő fokozatos növelése miatt veszített jelentősségéből. Már hétvégen sem tömegek szoktak itt utazni, de stabil utazóközönsége szavatolná a fenntartható térségi üzemeltetést. Jelentős napi diákforgalom is van. Perspektívát egyrészt a szatmárnémeti kapcsolat visszaépítése nyújtana, másrészt a pályasebességet növelni kellene és pontosan felmérve az utazási igényeket, oda és akkor közlekedtetni közvetlen vonatot, ahova és amikor az emberek zöme utazik. Ha ez nem bizonyulna fenntartható megoldásnak, akkor az ütemes menetrend keretében, egyszerűsített, de korszerűsített üzemben rendszeresen járatni kéne az inga-motorvonatot.
A buszközlekedés itt legfeljebb budapesti íróasztal mellől nézve párhuzamos, mert az út közel félholdszerűen húzódik a vasúti pályához képest, a több kilométerért drágább jegyet is kell váltaniuk dec. 13-tól az ittenieknek. Állandósult terelőforgalom helyett jobb lenne átszerkeszteni a helyi buszhálózatot, hogy a járatok az emberek egyik részét a vonathoz vigye, másik részét a vasúttól távolabb eső útvonalon a térségi központba.
