Kiszállva az abaújszántói motorkocsiból, Hidasnémetiben nagy meglepetés ér. Itt áll előttem egy vadonatúj svájci-magyar vonat ("a mi vonatunk" - kocsiszekrénye újonnan Szolnokon készül). Nem tudtam, hogy mostanában itt is jár a szombati fordában! Ennél keletebbre talán Flirt még nem merészkedett...

Micsoda ellentétek. Átszállok a szocialista legvidámabb konszervdobozból a modern elővárosi vonatozás netovábbjára. Persze az utolsó vonaton csak féltucatnyi fiatal lézeng a tekintélyes villamos vontatású szerelvényen, a vonatkisérő is jól elvolt valamelyik vasutas kollégájával és csak röviddel Miskolc előtt jön át, megnézni Prémium kártyámat. Próbálom pihentetni az agyamat, de ostromolnak az utóbbi napok élményei. A hangos és vizuális utastájékoztatás itt teljesen korrekt, a mellékvonalak húsvér világához képest viszont olyan gépiesen sterilnek hat. János barátomnál alszom, szerencsétlen módon pont az újjam alatt eltörik a (csapos) wc őblítés valami belső rugója és nem áll meg a víz, csak úgy, hogy lemászunk a kinti aknába, lezárni a fővezetéket. Ezt többször ismételem, miközben barátom éjfél után megpróbálja javítani vagy legalább leállítani. Végül feladja, de így víz sehol és mosakodni sem tudunk.

Reggel megint a legelső tornai vonattal megyek tovább. Tényleg Tornán lenne a végállomása, az egyik legkisebb vármegyében, de a trianoni határ miatt régóta csak Tornanádaskáig jár; határvonalig gondozott a pálya, utána 2,4 km-es szakaszon bozótos és felújításra szoruló. Ha rászánnák magukat a szlovákok, ismét Kassáig el lehetne itt vonatozni Edelény, Szendrő, Bodvaszilas felől és a tornaiak mehetnének be Miskolcra. Szerencsére az egyik büfé már nyitva tart, így utascsokival, almással és kávéval kezdem a vasárnapot. A kávéhoz az irodatáskámban szokott lenni egy kis bádogbögre, amit ott használnak, ahol egyébként műanyag pohárban kiszolgálják. (Kulturáltabb így, utálom az egyszer használatos holmikat.) Időnként ki lehet fogni egy Bz motorkocsit, ahol valami oknál fogva a friss levegővel égéstermék is szívárog be. Ezt már több mindenkitől hallottam, a pontos okokat még nem tudtam tisztázni hozzáértővel. Itt is érezhetően "füstös" a levegő, de próbálom szellőztetéssel megoldani, és a jegykezelő amikor bejött, újra kinyitja két percre az egyik ablakot. Megszokhattam, mert azon voltam egy ideig, hogy javult a levegő - de amikor kilépek az előtérben levő mosdóba kiöblíteni a bögrémet, visszafelé, érezem, hogy szó szerint gáz van még mindig. Bár már nem járunk messze a céltól, mégis ahogy megállunk, átszállok a másik pótkocsiba és így utólag szóvá teszi a kalauz: miért nem léptem át hamarabb? Azt gondolta tán, úgyis hamar leszállok, ha gondolkodott egyáltalán.