Aszódon ismét vége az inkognitónak, a kalauz felismer, tegnap látott a tévében, így mindjárt tárgyra térünk: a Város, vidék, vasút kiadványt és a vasutasak vonatkozó tapasztalatait taglaljuk. Közben Galgamácsa is kap a kiadványból, bár mint csomópont ez az állomás is „szünetel” hamarosan.
A motorvonat garnitúra egyenesen Balassagyarmatig közlekedik, a késői járat nyilván nem tömve, de a családias légkörben a néhány útitárs könnyebben nyílik meg. Elképesztő, hány emberi sorsról értesültem már e néhány nap alatt, többször mintha csak vártak volna az együtt érző fülre. A kisvárosban kis késéssel indul az utolsó ipolytarnóci szerelvény, ebben az extrém fekvésben rajtam kívül tényleg csak egy-két utassal. Mire a végállomásba befutunk, már éjfélt üt az óra.
Szóval így alakul, hogy itt van az idei Tour egyetlen hajnali érkezése. Előzőleg vasútbarát ismerősöktől nem kaptam választ a kérdésemre, hogy Ipolytarnócon esetleg kitől kérhetném azt a szívességet, hogy éjféltájt fogadjon, hát szombaton találomra felhívtam egy vasútközeli szálláshelyet, épp Herminatanya kisvasúti állomás büféjében töltöttem az ebédidőt. Most kiderül, hogy Telek Béláné telefonon nem értette tisztán, mi ez a nagy vonatozás, mégis készségesen és bizalommal eleget tett a kissé szokatlan kérésnek. Figyelte a vonat érkezését és a kapuban vár, mindjárt az udvaron álló kis palóc vendégházhoz vezet. Itt kiderül számára az utazás mélyebb értelme és ragaszkodik hozzá, hogy kisüstivel, süteménnyel kedveskedjen. Nagyon bejön nekem ez az otthonos, parasztos jellegű hely. A miskolci éjszakai előzmény után különösen jól esik a zuhany és a friss ágynemű. Itt az elérhetőség: Vasút út 3. 32/454-133; 30/245-7015. Magam is visszatérni szándékozom, akkor pedig normálisabb napszakban és több időre.