A telet ki-ki hogyan átvészelte... Az időjárás kilengéseire különösen nem volt panasz, sajnos az ismertségi körben biztos nem csak én figyeltem fel sok elkeserítő nehézségre. Nem mintha rosszabbodna a helyzet, de (főleg vidéken, keleten) még nem egészen vagyunk túl a nehezen, enyhén szólva. Az a hír is mint ha árulkodna erről, hogy januárban a két évvel ezelőttihez képest 21 %-kal kevesebb benzint forgalmaztak.
Egyrészt meg kell mondani, hogy lesznek még ennél súlyosabb válságok (edzeni kell?!). Másrészt mi inkább kapaszkodjunk a pozitívumokba. A 10 tavalyi vonalnyitás, ahogyan számos nehézség is: első sorban lehetőség, esély az előrelépésre. Abban is jó szándékot lehet sejteni, hogy a vasut- és busztársaságokat jövőre egy tető alá akarják hozni. Azonban a szomszédos Ausztria példája is mutatja: a közös holding egymagában nem old meg semmit. Leginkább lehetőséget látok benne. Ahogyan az Európai Unió is egyfajta keret, amiben többek között a magyar nemzet újra egyesülhet és erősödhet - de automatikusan, önmagában az EU-tagság nem old meg semmit, sőt... Saját érdekünkben csak mi magunk tudunk eljárni, és a busz-vonat-integrációt is csak akkor fogják sikerre vinni, ha régiónként, vonalanként, kistérségenként összefognak ennek érdekében a helyiek és az ottani szakemberek. Enélkül ismét csalódni fogunk, a névleges illetve vállalati integráció nagyon felemásra fog sikeredni.
Ennek szellemében folytatjuk a tavaly megkezdett sorozatot. Vonalról-vonalra áttekintjük az ország kistérségeit, miközben a nagyobb összefüggéseket is láttatjuk.
