Pörög az idő... Ártatlannak hangzik: 1. számú módosítása a 2011-2012. évi vasúti menetrendnek, máskor alig vesszük észre. Most a magyar történelem legnagyobb vonatirtását valósítaná meg - a világháború kivételével. Számos, egyébként jobb sorsra érdemes vasútvonal felett a halálos ítéletet mondaná ki az intézkedés, az államvasutak regionális közlekedésből való visszavonulását készíthetik elő. (Marad a távolsági és budapesti elővárosi üzlet, de a hazai és nemzetközi távolsági viszonylatokan hamarosan megjelenhetnek a versenytársak! A MALÉV sorsára jut a MÁV is?)
A hét közepéig, úgy március 27-29-ig megpróbálkozhatunk a lehetetlennel. Ha kihirdetik a menetrendet a tervezett ritkítással, marad a kárenyhítés...
Ne törődjünk bele! Ma-holnap mindenki tegye meg, ami tőle telik: például tiltakozásra menjünk, beszéljünk a helyi képviselővel, írjunk alá, vagy adjuk le a megtelt ívet.
Két dologgal mindenki tisztában volt.
1. Tömeglázadástól nem kell tartani. Ehhez túl nagy a fásultság, és ravaszul el is kendőzték a piszkos munkát. (Ennél rosszabb a helyzet: az emberek többsége már egyáltalán nem számít kormánnyal, nagypolitikával. Cifráznak, gőzt engednek, majd visszatérnek a dolgukra. Maradnak az elárvult közügyek, az elvágott vagy végtelenül legyengült kapcsolatok, az elpazarolt esélyek és lehetőségek. Egyetlen, Trianon által elvágott vasúti határátmenetet sikerült-e már helyreállítani?)
2. Nem lesz sima, fájdalommentes ügy. Az intézkedés kiötlői nem véletlenül szorgalmazták a titoktartást, így is egyre több helyütt formálódik az ellenállás.
Már a vonalbezárások húsba vágtak. A 2-3 vonatos közlekedési rend bevezetésétől az érintett kistérségek vérkeringése, lélegzése kerül veszélybe. Mikor csordul túl a hordó? Ismét egyre gyakrabban hallani: a MÁV-on kívül is van élet. (Rosszabb esetben, a MÁV után.) De ki haragudna az államvasútra, ha megfelelően szolgáltatná? A regionális közlekedés hanyatlása és mellőzése ugyanolyan botrányos, mint a BKV helyzete. Legfeljebb nincs akkora súlya és lobbija.
Megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül. Azt mondták: ,,Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.' Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! (Izajás 49. fejezetéből)