Szerda este Szabó Menyhért helytörténész, veterán vasutas vendége lehettem. A vasúttörténeti gyűjtemény ízlelgetése közben először nyílt lehetőségünk, ráérősen elbeszélgetni. Belső értékekben gazdagodtam, közös feladatok körvonalazódtak és újra megerősödött bennem: a történelmi folyamatok része vagyunk; a jelen megértéséhez és a jövőbeli csapásirányok megtalálásához elengedhetetlen a történelmi perspektíva elsajátítása, legalább bizonyos fokon.

A fővonali szakaszokon gyakran olyan utasokba bukkantunk, akik a csatlakozó mellékvonalak felől érkeztek és arról panaszkodtak, milyen negatív változásokkal járt számukra a vonatok eltörlése. Aki szerencsés, csak fél órával hamarabb kényszerül felkelni, de találkoztam olyan munkással is, aki busz híján három órával később csak tud hazaérni műszak után. Más napi ingázók, akik idáig egy átszállásos viszonylatot használtak, most kizárólag autóval tudják elérni a fővonalat. Értelemszerűen azokkal nem találkozhattunk, akik vonataik eltörlése miatt elveszítették munkahelyüket, de ilyen esetekről is beszámoltak útitársaink. Halmozottan ott merültek fel az ilyen jellegű panaszok, ahol elvették a reggeli munkás- és diákjáratokat.
A vonatok kihasználtsága napszak és viszonylat függvényében nagyon eltérő volt. Ülőhely még minden esetben jutott - kivéve azokat a budapestieket, akik az első napon Aszódon a sátoraljaújhelyi sebesvonatra szálltak fel. (Ott a kinyírt "Palóc IC" közvetlen vonat néhai utasai vasárnaponként félórás várakozás után arra kényszerülnek, hogy a Sátoraljaújhely felől érkező túlzsúfolt sebesvonaton álldogálva tegyék meg az Aszód és Budapest közötti utat.)

Magam mögött hagyva a zűrös csütörtök délutánt, irány Vésztő, Békéscsaba, Mezőhegyes. Előre láthatóan az út legkomolyabb megmozdulása a 6. szálláshelyen lesz, az 5.300 lakost számláló kisvárosban. Idáig csak néhány fős diszkrét találkozókra tellett, itt pedig az önkormányzat mozgósította a lakosságot és a VTour áthaladására időzítve ritkításellenes tüntetést szervez.