Tegnap a kormányoldal szerepelt, mára a másik garnitúrát szervezték be. A tegnapi előadásokból közel semmit sem lehetett érteni - az egyik oldalról zúgott a ventillátor, elől Antali kormánybiztos hosszasan motyogott valamit, ráadásul meg volt fázva úgy tűnt. Üdítő kivétel csak Dabóczi Kálmán főosztályvezető volt, aki tartalmilag és beszédkészségével is meggyőzött (a többiekkel összevetve). Kamarás vagyonkezelő sem beszélt sokkal hangosabban és a MÁV-Start vezér előadása mint ha tükre lett volna cége mostoha helyzetének. Végül mosolygós pénzügyminisztériumi osztályvezetőnő szintén nagyon halkan mondott pár közhelyt a finanszírozási lehetőségekről.

Folyosón összefutottam Kozák vezérrel. 'Mezei partizánként' mutatkoztam be (Tömpe István h. vezér azzal kedveskedett, hogy 'de nagyon fontos partizán'). Derültséggel fogadta, hogy neve nekem már 10 Eurót ért - amikor a BKVs kocsistól örökölte a MÁV-Start elnöki posztját, azt a németeknek hírként eladtam.

Az esti fogadás pazar volt, akár a végkielégítések. Örültem, hogy több busszossal, városi közlekedővel tudtam kapcsolatba lépni és néhány olyan emberrel összefutni, akiről úgy érzem: szereti, amit csinál, szívvel-lélekkel vasutas vagy éppen buszos, illetve előbbiek dolgát segítő szolgáltató.