Több tekintetben különleges (kiváltságos) a Zalaegerszeg-Zalalövő-Hódos vonal. Hogy mást ne mondjak, az állomási létesítmények az országos átlagnál nagyságrendekkel színvonalasabbak - az állomásnevek kivilágítva, ápolt megállóhelyek, kerékpártárolók. Megérné egy misét, hogy ez miért pont itt "alakult" így - és máshol miért nem?

A Zalaegerszeg-Rédics vonal a veszélyeztetett szárnyvonalak közé sorolható. Amikor korábban nappal bejártam, a festői tájat már élvezhettem. A vasút viszonylag jól frekventált, bár a lakosság számottevő része különböző okokból itt is a buszt preferálja, a ráhordás/"munkamegosztás" itt sincs megoldva és az oldalsó falvak ellátottságán ily módon javítani lehetne. Egerszeget elhagyva nemsoká a Flextronics gyár hatalmas üzeme tűnik fel közvetlenül a pálya mellett, ahova a munkásokat értesüléseim szerint saját busszal szállítják. Jó kérdés, miért nem lehetett itt vasúti megállót létesíteni, melyet a vonat megfelelő. (Egyáltalán felmerült-e ilyen valamelyik fél részéről?)

Mivel Rédicsen az egy ifjúsági szállót munkások betöltik, már a szomszédos Lentiben leszállok, ahol tűrhető áron egy panziót találtam. A CS panzió "édesanyja", egy művelt idősebb asszony készségesen fogad kevéssel 10 óra előtt. Bemutatkozás, rövid beszélgetés után (az út céljairól és vasúti emlékeiről) nyugovóra térek, miután a legfontosabb "adminisztrációt" elvégeztem. Reggel négykor bemegyek Zalaegerszegre, majd tovább a Dráva vidékére és Dél-Baranyába.

Lenti láthatóan a turizmusra van berendezkedve, bár inkább a melegebb évszakban. Télen a legtöbb magánszállásadó nem is fogad és a kisvasút sem üzemel, viszont termálfürdő és vendéglátás van. A Csömödéri Erdei Vasút nem csak a leghosszabb üzemelő és az egyik legszebb keskeny nyomtávú hálózat, hanem az egyetlen Magyarországon, mely még mindig erdei vasútként üzemel, tehát fát visznek rajta. Csupán a pályahálózat egyharmadán végeznek turisztikai személyszállítás, nagyobbik része még mindig erdészeti célokat szolgál.