Üdv a Tour második napján! írok hát az első napról valamit.

A nagy változások csöndben kezdődnek(?!)
A helybelieknek ugye fontosabb dolguk akadt és az előzetesen jelentkező osztrákok/németek is teljes csöndbe borultak, egyedül a svájci jelentkező legalább szólt, hogy sajnos mégsem tud most jönni, csak decemberben. Mari a Közlekedési Klubtól pénteken még sajtótájékoztatót rászervezett volna az indulásra, hétfőn már csak el akart kísérni, hogy "ne legyél egyedül", végül ő sem jött el és mintegy inkognitóban indultam. Persze a táblát nem rejtettem, ezért hamar spontán érdeklődők és csatlakozók akadtak.

Közben többen telefonon és e-mailben jelezték, hogy részt vennének, illetve hol és meddig fognak csatlakozni.

Most éppen egy varázslatos szakaszon haladok át: a Dráva folyóról sűrűn száll fel a köd. Még szerencsére, hogy a Zalaszentiván-Szentlőrinc közt ismét egyedül vagyok, most tudok írni, egyébként a táj mellett az emberekre és a szervezésre koncentrálok. Remélem, így is minden vonalról, szakaszról legalább pár sort tudok írni (nem mint 2007, amikor sosem fejeztem be a naplózást!) Igyekszem a teljességre, hitelességre - persze néhány olyan részletet mellőzni igyekszem, amivel esetleg zavarba hozhatnék olyan valakit, aki ezt nem érdemli; remélem, ez így szándék szerint sikerül, mert egyébként nem kerülgetem a neveket, tényeket.

Tehát jól és kellemes társaságban telt az első félnap. Akkora pokoli "tüzet raknak" azokban a BZ motorvonatokban, hogy egy szál pólóban is melege van az embernek. Azt gondoltam, hogy az alma viszonylag tartós holmi, de rájöttem, hogy ha sült almám hajszál hiján nem is lesz: érdemes hamar elpusztítanom a készletemet, a romlás bizony felgyorsul ilyen melegben.
Ettől eszembe jut: 2007-ben ugye a Nyírvidéki kisvasúton kezdtem. Ott szénnel fűtenek és akkora pokoli tüzet rakott a derék vasutas abban a kocsiban, amiben egyedül utaztam, hogy csupaszra vetközve, guruló szaunában átrobogtam a téli hajnalt.