Nyíregyi barátommal egyszer két kenut vettünk, amivel jobb időkben főleg a Bodrogon szoktunk evezni. Az övét "Hegyeket mozgatónak" nevezte el - merthogy az ember számára 'megmozdítja' lassan, de biztosan a zempléni hegykúpokat a vízi jármű.

A vasút is arrébb "tologatja" kedves hegyeinket - hol gyorsabban (Saújhely), hol komótosabban (a szántói oldalon). Valóságosan persze nem mozgatja a hegyeket a vasút, nálunk mély bevágások és alagutak sincsenek, mint Eger és Veszprém környékén, mert a folyókat követve a vasút megkerüli, elkíséri a hegyláncokat - melyek lankáin bőségesen terem a finonabbnál-finomabb tokaji nedű. Ez különösen érdekessé teszi a vasutat és közösségi közlekedést, hisz' autóval közlekedve legalább a vezető mindig kimarad. Persze a kormány azon az állásponton van, hogy vasútügyben a turizmus nem közérdek, úgy hogy ez sem számít - egyeseknek a leépülés kell, illetve talán a maradék konc.

El ne felejtsük a Kassa-Újhely-Ágcsernyő vonalat, mert bizony nem csak a Bükket, a zempléni hegyeket is meg lehet(ne) kerülni vasúton. Csak hogy az ember a legritkább esetekben élt a lehetőséggel: több jegybe + átszállásba került annak, akinek ilyen hegykerülő kedve támadt; a határ is jócskán megdrágította az utat (a közbenső állomásokon pedig nemzetközi jegy nem kapható és ahol meg lehetne venni, ott nem mindig maradt idő jegyvételre - pl. a két újhelyi állomás közt: vagy blicceltem, vagy vettem jegyet és vártam fél napot, vagy pedig gyalogoltam és hála az ütemes menetrendnek, órányi késéssel legalább folytathattam utamat). Sopronba Bécsújhely felől mondjuk bármikor bemehetek osztrák belföldi jeggyel - olyan megoldás nálunk még elképzelhetetlen, hogy a MÁV behatolna 200 méterrel "szlovák földre" és belföldi jeggyel vinné az utasokat az újraegyesített Újhely közepébe.... nem beszélve MÁV pénztárról a kisújhelyi állomáson, vagy magyar jegyek szlovák vasút általi árusításáról - lásd GYSEV. Inkább teljesen megszüntették a határon átmenő forgalmat. Pont emiatt kell most bemenjünk Újhelybe is a Tour de Hongrie szabálya szerint, mert bizony ez a vonal is "zsákutca" lett. Pedig nem olyan rég Csernyőről közvetlenül Pestre utazhattak a bodrogköziek kedvezményes jegyen, s homonnai gyorsunk is volt, nem beszélve a boldog emlékű gácsországi gyorsvasútról.

És most Abaújszántó-Hidasnémeti közt hatalmas lyuk tátong az Abaúj-Zempléni körvasútban - s ha nem állunk sarkunkra, az aránylag jó, stratégiallag jelentős abaúj-hegyaljai pálya az enyészeté lehet. Igaz, a Tour de Hongrie-ről van szó, még csak november végét írjuk.... Útitársammal beszélünk a 80-as pálya Szerencs-Újhelyi szakaszának sajátosságairól, mely élettartama végefelé tart. Valamikor kétvágányú volt, felszedték az egyiket. Most akkora teherszállítási potenciál van Lengyelország-Szlovákia-Románia viszonylaton, hogy emiatt sem lenne túlzás itt egy kétvágányú villámosított pálya, de a már megtervezett, kiírt villamosítást a költségvetési helyzet bizonytalan időre eltólta. Ehelyett a kamionok száguldoznak a 37-es főúton és a cigándi hídon át Kisvárda felé, tönkrevágva útjainkat a határok minden oldalán. Ráadásul az órás ütemes menetrend, minek áldásait vidékünkön többnyire élvezzük, itt eléggé feszes, kevés a tartalék és a mostani technológia mellett csak Keresztúron és Liszkán lehet vonatkereszt (pardon, Kisfaludon és Újfalun :)  - a helyi szokás szerint általában szomszéd településekről vannak elnevezve az állomások). Menetrend alapú karbantartás és infrastruktúra-fejlesztés nálunk ugye még ismeretlen fogalom (úgy látszik, a terület új felelőse Tömpe István ezen változtatna). Úgy hogy, amikor megállapítottak Bodrogolaszinál egy újabb lassújelet, ettől a plusz menetidőtől egyszerűen borult a szép ütemes menetrendünk és hetekig hol félórás, hol órás késésekkel kényszerültünk közlekedni, mert 5 percnél nagyobb késés esetén átkerültek a vonatkeresztek. Újhelyben a Volán busz hol elment, hol pedig a főtéren fél órákat váratták a 'hálás' népet. A buszsofőröknek egyébként halvány gőzük sem volt, miért késnek a vonatok, tőlem megérdeklődték és szerintük az egyazon állomásépületben működő két szolgáltató közti kommunikáció nem nagyon volt. Tucatszámban elfogytak akkor az utasok és azóta is érezhetően kisebb a létszám.

Szerencs előtt elköszönök Richardtól, hazamegy kedves feleségéhez. Nekem időm van falatozni Szerencsen, észak felé nincs órás ütem. A szomszédos cukor- és csokigyárat ugye tönkretették kedves honfitársaim illetve a svájci Nestlé-cég idegenlégiósai, de azóta ismét van helyi csokoládé manufaktúra, higgyétek jobb is, mint hajdan a Boci. Ennek ellenére az állomási büfékben nem kapható sem jó helyi csoki, sem jó tokaji bor - de igen finom friss hamburger és más falánkságot, csapolt vonalmenti Borsodi, olcsó jó kávé. Ismét egyedül, kihasználom, hogy ismeretlen vonatszemélyzetre bukkanok, inkognitóban utazom végig Abaújszántón át Hidasnémetibe. A vonal néhány éve ketté lett választva, aminek annyiban van értelme, hogy az alsó szakaszon több az utas és fent elég az egy szál motorkocsi (mondjuk, korszerűbb vonatanyaggal okosabb, átszállásmentes megoldás is létezne). Hidasnémeti minimális idő lesz átszállásra és pont késve is érkezett Hidas felől Szántóba a kis BéZé. Útközben rákérdeznek, hogy átszállni kívánok-e? Igen, ezért biztonság kedvéért egy telefont ereszt a kalauz, hogy lesz átszálló utas. De ilyenkor késő este a közbenső állomásoknál nincs utas, igyekszik a vezető és a késést gyakorlatilag ledolgozza. Átszállásomat követően a miskolci vonat percre pontosan indul.

Aki nem ismerte a helyzetet: évekig úgy ment be Hidasba a szántói motorvonat, hogy érkezése ELŐTT indult el a miskolci vonat, általában a kevés elvetemült, vagy éppen csak Hidasba igyekvő utas láttára és bizonyára 'nagy örömére'. Persze, hogy Göncről mindenki úgy ment be a "nagyvonatra", ahogyan tudott, csak vonattal nem, ha órákig várni kellene a következő csatlakozásra. Közben a nagy Székesfővárosban alakult a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Kft. - MÁV-tól független szervezet, ahol viszont jó néhány igaz vasutas dolgozik - és most a menetrendi kompetencia egy része velük van. Nos, a Bajcsy-Zsilinszky úton a derék menetrendszerkesztők nem hagyták annyiban: nem ragaszkodtak dogmatikusan ahhoz, hogy a vonatnak megállónként 1 perc várakozás/tartalék kell az élethez, ehelyett beérték fél perccel (vagyis csak minden második megállónál rakták bele a tartalékpercet - a pályavasút is megtette a dolgát, és lám, azóta mindennemű nagyobb beruházás nélkül a vonat elérte a csatlakozást. Mire az utasok egy része visszaszokott a vasútra, megszüntették, rothadnának meg. Kassa-hegyaljai HÉV, ne nyugodjál sokáig békében...!