Alább egy hivatkozás 2008-ból. A tavaly áprilisi járatritkítás óta még súlyosabb az itt megjelenő pazarlás!
"A népességszámhoz, valamint az ország területéhez viszonyítva egyaránt az ötödik legsűrűbb ország vagyunk az unió tagországai között [a vasúthálózat sűrűségéről van szó]. A személyszállítási teljesítményeket tekintve a nyolcadik helyen állunk az uniós, és – Lengyelországot követően – másodikak vagyunk az újonnan csatlakozott országok rangsorában. A kapacitáskihasználtság sorrendjében viszont a teljesítményünk negyedével marad el a huszonöt tagállam átlagától!" (MÁV-START EXPRESSZ, 10. szám 2008. okt. 30.)
2008 előtt az EU átlaghoz képest 25%-kal kisebb mértékben használtuk ki vasúthálózatunk kapacitását. Nálunk jóval kevesebb vonat közlekedett a műszakilag lehetséges és közgazdaságilag ésszerű értéknél. És az EU átlag közel sem ideális, mert több közép- és nyugateurópai országban ránk hasonlóan messze elmarad a kívánatostól a vasúthálózat színvonala, kihasználtsága.
Természetesen az is nyom latba, hogy a hálózat minősége nagyrészt kritikán aluli. Egy romlott állagú pályainfrastruktúrán tehervonatot közlekedtetni költségesebb és több bizonytalansággal jár, mint megfelelően karbantartott vonalon. A fuvaroztatókat és magántársaságokat gyakran a rossz pályák miatt megemelkedett költségszint készteti, hogy a közút mellett döntsenek. A gondok súlyossága miatt a használatarányos útdíj bevezetése nem fog ezen sokat változtatni.
Ez a körülmény csak kismértékben azért van, mert nincs igény a meglevő vasútvonalra, például a kedvezőtlen nyomvonalvezetés miatt. Sokkal inkább arról van szó:
1. A döntéshozók nem megfelelő mértékben értenek ahhoz, hogyan kell gazdaságosan üzemeltetni vasutat, vagy nem képesek meghozni, keresztül vinni ennek megfelelő döntéseket. Nem veszik körül magukat jó tanácsadókkal. 2. Ezen belül a vezetők és politikusok nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – kifejezetten nem ért a regionális hálózatokhoz. Nem törődnek a vidéki közlekedéssel, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a mellékvonalakkal.
