Várjuk, hogy útitársam vonatát végre írja ki az utastájékoztató tábla, már csak tíz percem van a kisvasútra. Még segítek felszállni a miskolci vonatra, az úticélon már várni fogják.

Épp, hogy elcsípem a kisvasutat. Bár futva majdnem utol lehetne érni, nem ajánlott semmilyen mutatvány, mert a kisvasút is veszélyes üzem. Épp az idén halálos áldozatot követelt az egyébként békésen döcögő vonat: egy tapasztalt kalauz valahogy két kocsi között leesett és szörnyethalt (azóta az amúgy lezárt ajtókra ki van téve egy cédula, hogy TILOS az átjárás). Szokás szerint sokan átmennek Vásártérre - míg az állomáson nem árult a Start kisvasúti jegyeket, akkor pláné ingyen mehettek, az egy szál kalauz úgysem győzött kiszolgálni a tömeget; utóbb az üzemi kiszámíthatatlanságtól még a vásáros törzsutasok is kezdtek elmaradozni a vasúttól. De Nyírvidéken "nem tudunk eleget késni ahhoz, hogy ne legyen utasunk". A vidéki szakaszon tucatnyian maradunk a vonaton. Mellettem egy, számos munkakörben tapasztalt, kétkezi vasutas, aki műszak után kisvonaton szokott haza utazni. Több mindent tanulok ma is. Fél hónap múlva buszozhatnak a nyírvidéki vasutasak is. Herminatanya elágazó állomás Búj község szélén, a falunak központi megállója is van. Innen már vonat nem indul tovább, de a decemberi "szüneteltetésig" buszos pótlás van Balsáig és Dombrádig, utána (bár a Volán és Transman tűrhetően ellátja a nyíregyházi viszonylatot) több község között megszűnik a közösségi közlekedés. A különálló büfében 'alkalmi törzsvendég' vagyok, mert az elágazó állomáson szokott lenni idő egy ital elfogyasztására. Most itt kényelmesen berendezkedem, megengedik az áramvételt és némi fogyasztás mellett haladok a blog délbaranyai és alföldi részével.

Kedvenc vonalaimról nyilván rengeteget írhatnék, most meg sem kísérelem... Annyi, hogy itt mindig tapasztal valamit az ember, igazi vadkelet, nekünk persze "ez az a ház, itt élek" (Tankcsapda); korábban a szomszéd falumban volt ennek a kisvasútnak egyik végállomása. - Amikor "szünet" előtt utoljára utaztam rajta: pont a nagyállomás csarnokában fiatal nyíregyházi fotósok felállítottak egy nagyon profi, fekete-fehér kiállítást a kisvasútról. Csak gyorsan megköszöntem, nehogy lemaradjak a vonatról, kérdezem valami webcím van-e a szövegben? "Igen"; sajnos később legjobb akarattal sem találtam elérhetőséget. Majd csak megtalállal, elkel minden helyi segítség a kisvasút megmentésére.

Richard Sóstón száll vonatra és késő estig ismét útitársak leszünk, úgy érzem, most végképp összebarátkozunk, mint hasonszőrűek.