Csak az indulás hajnalán vált bizonyossá, hogy távolsági útitársam, aki egyben a fényképekkel és kommunikációval foglalkozik, egészségügyi okból lemarad. Ezért később és kevesebb hírrel jelentkezem a blogon - fényképekkel, ahogyan másoktól kapok, főleg a facebook oldalon (regisztráció nélkül is megtekinthető).

Lényeges az emberekkel való találkozás, amikor a röpcédulákat osztogatjuk és a csomópontokban. A második a szervezői teendők, és a harmadik a kommunikáció a távolról szurkolókkal, érdeklődőkkel. Mindhárom fontos, igyekszem, nem teljesen elhanyagolni a naplózást és facebook oldalt, mégis, a lényegre összpontosulok. (Újabb bizonyíték - hatékonyabb szerveződés mellett ilyen helyzeteket jobban át lehetne hidalni.)

Az első napon négyen indultunk útnak. A mozgósítás gyakorlatilag eredménytelen volt, sem ismerősi körben, sem vasútbarátok körében mozdultak rá, sem helyi szinten a képújság és facebook hatására. Leginkább a pap szavára kijöttek néhányan az állomásra, úgy hogy tucatnyi helybeli útnak bocsátotta a négy utazót. Mari előzőleg egy láda virágot vett és azokat különböző állomásokon elültettünk. A webcímeket népszerűsítő cédulákból nap, mint nap fogy néhány maréknyi. Jó szellemben telt az első néhány óra - hármunknak nógrádi kör Nyugatiból a Keletiig, jómagam a 81-es vonalat már egyedül bejártam.

Ráadásul este 8-kor hívott a néni Bátonyterenyéről, hát visszajöttek a nála megszálló dolgozók, sajnos nem tud fogadni, keressek már más szállást. Körkérdés után egyedül a nagybátonyi állomás melletti panzió maradt fenn, ahol kétágyas szóbát kellett foglalnom, de nagyon korrekt volt, a késői óra ellenére a recepciós lánnyal még faggatott a túra jellege és céljai felől.

Hajnalban a kisterenyei állomás mellől a buszsofőrrel együtt kezdtem az utat. Mindjárt az első megállón felszállt egy lány, akit később az ellenőrök elkapták, nem volt érvényes iskolalátogatásija. Lassacskán megtelt a busz (többen Recskre és sokan Vérpelétre vagy Kál-Kápolnára mentek be, jó néhányan tovább Egerbe). Ismét megcsodáltam a tájat - igaz, kevésbé kényelmes és látványos helyzetből, mint előző napon Barta Endre különvonatából, de legalább néhány településről kaptam benyomást. Hasonlót mondhatok a Szilvásvárad-Putnok buszozásról - egy fenséges ebéd és némi munka után a napi 2 járat közül az estire szálltam fel és karakteres falvakon keresztül egészen a bordodbótai hágóra kanyarodtunk föl, majd ereszkedtünk le Putnokra.

A vonatokon ismét az utasokkal való találkozás volt előtérbe végig. Egerben ismerősökkel, Miskolcon egy spontán csatlakozóval találkoztam, aki Szerencsig jött. Nyíregyháza és Debrecen közt szólóban, Mátészalkán pihenő és munkaszünet

Csengeren a VTour történetében első önhibás lemaradásra került sor: leszállva a vonatról, elmélyülő beszélgetést folytattam egy sráccal az állomás sarkában, csomag fenn a motorkocsin. Előzőleg egyik szolgálattevővel sem sikerült, szóba állni, már búcsúztam volna, de újabb és újabb gondolat, közben a hátam mögött menesztik a vonatot.

Ez úton megköszönöm az útitársaknak a sok jó szót és a bizalmat. Élmény volt, Önökkel és Veletek találkozni. Remélem, együtt sikerül megjeleníteni a társadalmi igényt a hatékonyabb vidéki közlekedés iránt. Remélem, megéljük, hogy már a 2012. évi 2. sz. módosítástól (nyári menetrendtől) jobbra fordul sok minden a térségekben - visszavonulás és hanyatlás helyett menekülés előre!

A bejegyzés trackback címe:

https://tourhongrie.blog.hu/api/trackback/id/tr444461326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása