A VTour idei kiadásához is több címkét lehetne ragasztani. Az utóbbi III. volt a cédulás Tour: rekordgyanús mennyiségű cédulát osztottunk a web és facebook címekkel - gyér eredménnyel, főleg a facebook kampány nem igazán lett önjáró. Az ideit akár gyalogos Tournak lehetne becézni: már közel 80 km gyalogtúrázással megspékeltem! (Többnyire bonyolult buszozás helyett). Ráadásul szaporodtak a V-betű jelentései: V mint Vésztő, Nagy-Várad, Trans-Vonal – a kisvasútpótló buszcég neve kívül még Trans-Tour, egyébként már Trans-Vonal... Érdekes szakmai jellegű beszélgetésekre is nyílott lehetőség, de a hatezernyi maradék cédulából még csak kevés fogyott.

A Mátrában ma már nincs közvetlen járat a szünetelő Mátravasúttal nagyjából párhuzamosan. Aki a vasút által felfűzött városok és falvak közt utazna és még aznap szeretné elérni Terenyét, kora reggel indulhat és nem kevesebb, mint hét járattal juthat célba, ha nem nagy drága kitérőket kíván igénybe venni (Egeren, Gyöngyösön, Tarjánon át). Úgy csökkentettem le a faluról-falura döcögést mindössze a két leghosszabb buszjáratra, hogy három távot begyalogoltam.

Azelőtt Nyíregyházáról az éj leple alatt majdnem végig legyalogoltam az ötven kilométert Dombrádig. Nagyhalászon áthaladva már-már kissé elbíztam magam és Érháton öt óra után nyitvatartó kocsmát találva, igazán jól esett a kávé! Végül Tiszatelek túl hosszúnak bizonyult, úgy hogy Újdombrádon át vágtatva csak a város széléig értem, nem pedig az állomáson kialakított jármű-skanzenig – visszafordulva az állattelepen csíptem el az ibrányi buszt, visszafelé az egyetlen eljutási lehetőségem.

Ha már a kisvasút szóba ker, túl sok szívderítőt nem lehet róla mondani. Ahol vékony a felépítmény és termékeny az altalaj, ott a faluvillamos-pálya spontán zöldesítését eredményezi az immár teljes üzemszünet. Kótajnál lassan a sárban elsűllyed a pálya, így már végképp nem termelve hasznot a lakosságnak, miközben nem szűnik meg, adminisztratív akadálynak lenni.

Sorban útba esnek a lehetséges közlekedésfejlesztési lehetőségek, akár határátmenetekről, akár a meglevő infrastruktúra jobb hasznosításáról van szó. Érdekes: ismét tapasztaltam, hogy nem csak mi gondolkodunk integrált, korszerű megoldásokban, a józan ész alapján 30-40 éves szakmai múlttal bíró beszélgető partnereim ugyan arra vagy hasonló következtetésekre jutnak, arra való tekintettel, hogyan kellene szolgáltatni.